Eltűntem, mint szamár a ködben, de csak, hogy tudjátok, ééééén nagyon szerettem volna írni, de hát a körülmények....Kisebb-nagyobb változások vannak kialakulóban és erre hivatkozva egy picit most alább fagyott a blogírói lelkesedésem.
De most!!! Itt a tavasz, ideje megújulnia nem csak a természetnek, hanem a blognak is, úgyhogy újrahangolódásképpen néhány Bodza-szösszenetet osztanék meg Veletek!
Amellett, hogy már egyre kiscsajosabb a mi kis Hölgyikénk - a bababáj már elvesződni látszik :( -, az esze is vág, mint a beretva.
Egyik hétvégén állatfigurás linzert kaptunk a szomszéd nénitől. Voltak lekvárosak és üresek, kisebbek és nagyobbak. A vasárnapi ebéd után igen jól esett néhány falat, de természetesen Bodzus a mértékletességet kevésbé ismeri, ha fogára való édesség van. Minek után, már jó párat betömött a búrába, gondoltam jelzem neki, hogy már csak egyet választhat. Természetesen a legnagyobb méretű mackó figurát választotta, mire én halkan megjegyeztem:
"Látom, sikerült a "legkisebb" mellett döntened."
Erre persze egyből jött a válasz:
"Nem, én a legnagyobbat választottam!"
Apa:
"Ezt hívják iróniának"
Mire Bodza:
"Nem, ezt úgy hívják, hogy maci!"
Egy vasárnap délután épp a játéké volt a főszerep, azonban Apa nem szerette volna azt csinálni, amit Husi kért tőle. Erre persze az első és egyetlen lehetséges reakció Bodzától a dühkitörés volt és elkezdett Apával vitatkozni, mire Apa megjegyezte:
"Na mi van Te kis Führer Bodza?!"
"Nem vagyok Fűrész Bodza!!!!"
Hokimeccsre ment a család. Kiszálltunk a kocsiból, leguggoltam Husihoz, hogy a sapkát és a kabátot megigazítsam, de eközben a térdemről leesett a földre a sapkám. Csajszika egyből ugrott érte, majd gondolta segít és a fejembe húzta a sapkát, úgy, hogy az egyik szemem ki sem látszott, a hajam össze-vissza állt, szóval pompásan festettem. Bodza nézegetett-nézegetett, majd egyszer csak megszólalt:
"Háááát, szerintem nem ezt kéne felvenned!"
(Kösz :))
Legújabban a kanapén való ugrálással próbálja az esti lefekvést elhúzni. Így történt ez egyik este is, amikor is úgy gondolta, hogy ezzel kondiba tudja hozni magát és a következő hasonlattal élt:
"Anya, ugrálok még egy picit, hogy olyan erős legyek, mint a kokárda!"
Kétségtelen, hogy erősen él a gyerekben a nemzeti ünnep szelleme...:) De mire gondolhatott a költő??? :)
Szintén ugrálós, izomerősítés közben:
"Picit edzek, lehet, hogy csak 5 perc múlva végezek, hogy erős legyen a lábam"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése