Hajfesték...???

Amikor a környezetedben egy új picurka jön a világra, elkalandozik az ember a gondolataiban és emlékeiben - ami ilyenkor persze erőteljesen szortíroz -, hogy milyen szép és jó is volt, mikor Bodzi életünk részévé vált! Azok a kis pindurka kezek-lábak....és akkor...

Forrás: www.fotosearch.hu

Hahóóóóó, ébresztő!!!! El a rózsaszín köddel! Jönnek az "Egész éjjel alig aludt!" vagy az "Egyfolytában sír és már mindent megpróbáltam, de semmi!" mondatok, ami persze hozza magával a lelkiismereti kérdéseket, hogy tulajdonképpen valamit rosszul csinálok? Másnál miért nincs ilyen? Szar anya vagyok? És egyéb önmarcangoló kérdések, amire persze utólag már mosolyogva gondol az ember vissza, de akkor, abban a helyzetben a világ legnagyobb problémájaként éled meg. Nem mondom, hogy nem vívódok néha napján a kis ördöggel, de azért nagggggyon-nagggggyon jó, hogy ilyen problémákkal nem küzdünk.

És csak, hogy nehogy azt higgyétek, hogy nálunk minden hercegnőmesébe illő, megnyugtatásképpen jelzem, hogy más problémákkal küzdünk - de legalább már nem kialvatlan fejjel és agyzsibbadva (bár ezt néha cáfolom) :D.

A csodálatos, gyerek fejlődésével foglalkozó szakkönyvek, honlapok mind azt írják, hogy 2,5-3 éves kor körül jön elő a szülők egyik igazi mumusa, az első dackorszak. Nálunk jelentem, MEGJÖTT, mint a szélvihar, ám azért azt is el kell mondanom, hogy ezen kiképzésen - mert ez az (!) - mi már egyszer átestünk (ebből is látszik, a gyermekem milyen zseniális, a koránál előrébb halad...hahaha)! Az első időszak nagyjából egy évvel ezelőttre tendálható, amikor is Bodzi egyik pillanatról a másikra olyan hangulatváltásokat produkált - természetesen hiszti, bömbölés kíséretében -, amit egy terhes, hormonokban túltengő hölgy is megirigyelhetne (pedig emlékszem, hogy nekem is minden apró-cseprő dolog láttán "valami belement a szemembe" ;-))! Bodzi akkoriban előszeretettel fetrengett a zebra kellős közepén, amikor persze mindkét kezem tele volt, így egy harmadikkal összekapartam a gyereket a földről, miközben sűrű elnézések közepette láttam a sajnálkozó tekinteteket az autósok részéről! Bodzi ezen "hobbiját" jó néhány hónapig űzte, majd valahogy abbamaradt, egészen mostanáig. Újra azt vettük észre, hogy megint semmi nem jó, a "nem akarom" kifejezés életünk részévé vált és persze, ha valami nem épp úgy és akkor és azonnal történik, akkor földhöz vágja magát, fetreng egy darabig, miközben persze ordít torka szakadtából. A szakirodalom erre persze azt írja, hogy vannak gyerekek, akiket ilyenkor csendes szavakkal és öleléssel kell megnyugtatni. Megpróbáltam! Öreg hiba volt! Husi ahelyett, hogy megnyugodott volna, még erősebb fokozatba kapcsolt! Így rájöttem, hogy ebben az esetben nálunk a békén hagyom, hadd tombolja ki magát, nem figyelek (dehogy nem :D) oda módszer válik be. Ennek eredményeképpen általában a földön fekvéses gyakorlat 5 percre tehető, "jobb" formájában 10. És csak, hogy Husi erre is rácáfoljon, kb. másfél hónappal ezelőtt kora este indultunk haza a játszótérről, amikor egyszer csak a járda kellős közepén leugrott a kis mocijáról, feldöntötte, majd azzal a lendülettel hasra vágta magát és jött a műsor. Ezeket a helyzeteket most már (!) kellő higgadtsággal tudom kezelni, vártam és csak vártam és csak vártam. Sajnos az elindulok és majd csak utánam fut módszert nem lehetett alkalmazni, mert egy borzasztó forgalmas út mellett volt a járda - kerékpár sávval megspékelve -, ahol természetesen kígyózó sor, délutáni csúcs. Bodzi nézőcsúcsot döntött! :D

20 percnyi várakozás után meguntam a dolgot, egy kézbe kismoci, másik kézbe gyerek, lakás kb. 10 percnyi sétára. A közel 13 kilós kis testet nagyjából 4 percig tudtam vinni, át egy zebrán, majd gyerek letesz, moci letesz, gyerek rám néz és újból műsor. Itt már csak 10 percet hagytam Neki a talajgyakorlata elvégzéséhez, annyi idő alatt újabb erőre kaptam és már javasoltam volna Bodzinak, hogy felveszem, csak érjünk már haza, amikor egyszer csak felpattant a kis narancssárga járműre és mintha mi se történt volna, útnak indultunk.

Így kell megtartani a nőiességünket! (cipőre koncentrálni! :D)

A tanga újraértelmezése (itt épp Ő Tűzoltó Sam, ne keressétek az összefüggést :D)

Bodzi második neve A Színésznő. Csodálatos alakításokat szokott hozni, félő, hogy lassan Ő lesz a legfiatalabb Oscarral rendelkező személy! :) Hogy miért is mondom? A szokásos reggeli rutinhoz hozzátartozik egy bögre kakaó. Egy átlagos, józan paraszti ésszel rendelkező anya hogyan csinálja a kakaót? Megmelegíti a tejet, a kakaóport beleönti a bögrébe, rá a tej, egy keverés és már kész is van. Nagy HIBA! Legalább is nálunk biztos! Amikor Husi elé rakom a kakaót, általában már egy jó kis barna réteg van a tetején, amit én el szoktam keverni. Na a gyerek belenézett a bögrébe és azonnal beindult a következő folyamat: 

1. szájbiggyesztés

forrás: www.femina.hu

2. könnykifacsarása (BÁRMI áron!)

forrás: www.168ora.hu

 3. ordítás

forrás: www.gyerekhoroszkóp.hu

Csak álltam bambán és néztem, hogy most mi a baj???? Miután már levegőt is vett a gyerek az óriási ordítás közepette, elárulta, hogy.........tádádádáááááám: Nem barna a kakaó!!!!!!!!! 

Mi van??? Jól értettem??? Nem barna??? Hát akkor milyen???  Próbáltam meggyőzni, hogy a barnának halványabb árnyalatai is vannak és higgye el, hogy az is a barna színskálába tartozik, de meggyőzhetetlen volt. Ezen óriási problémát úgy hidaltuk át, hogy még egy kis kakaóport szórtunk a tetejére! Helyreállt a világbéke! :D

Na ilyenkor azért úgy érzem, hogy még pár hiszti és 35 éves koromra tisztára beőszülök - pedig most még egy ősz hajszálam sincs! És mi lesz majd később....egy "kis" kamaszkor, befordulás, hadakozás, hú, de "várom" már! :) Addig is gyűjtök hajfestékre! :-)