Valahogy így tudnám összefoglalni a nyarunkat ezen az augusztusi őszi időben! És hogy mit is takar a BBB? Balaton, Buli, Békésszentandrás!
A sorrend tulajdonképpen nem pontosan tükrözi a valóságot, mivel egy igen erős bulizással kezdődött a nyár még június elején. Több éves rákészülés után végre valahára eljutottunk a Fishing on Orfű fesztiválra. Már akkor is érezhető volt, hogy az idei nyár időjárása nem fog kedvezni, mert bár az esőt nagyjából megúsztuk, de hogy egy tundrabugyit nem ártott volna vinnem magammal, az tuti! Estéről estére egyre rutinosabbak lettünk: nem csak a hátitáskában lévő meleg ruhák száma nőtt, hanem az elfogyasztott alkoholok töménysége is egyre durvább lett! :) Na ezzel az 5 nappal ki is pipáltuk a "kettesbeneltöltöttideinyaralásunkat"!
Persze panaszra nem volt ok, mert Bodzival kész élmény a balatoni kiruccanás.Ez július közepén meg is történt balatongyöröki úti céllal. Kárpótlásképpen ebben a négy napban leolvadt rólunk a bugyi is, olyan hőséget - talán július egyetlen jó hétvégéjét - fogtunk ki. A nagy tervek, miszerint majd elmegyünk biciklizni, picit túrázni, naaaaa aaaaaz nagyon elmaradt! Útunk egy veszprémi állatkerti látogatással indult. Látszik, kezdő szülők, a gyerek biztos oda meg vissza lesz az állatokért....Na ja, persze, egyszer biztosan, de hogy nem most, az is tuti. Az állatkertben folyamatos munkálatok zajlanak, fejlesztés, bővítés, ami jelenleg épp a bejárat és az állatok között helyezkedik el félúton. Na Husi lefagyott a rengeteg markoló, ilyen nagygép, meg olyan nagygép láttán - mondhatni, hogy nála ezek után erős mély zuhanás volt észrevehető lelkesedés szempontjából. De neeeeeem baaaj! Majd biztos érdekelni fogják a kis majmok....hát igen, úgy nagyjából 2 másodpercig, majd meglátta a fagyis bódét és onnantól kezdve csak ezt lehetett hallani: Fagyika, fagyika, fagyika! - végtelenített szalag verzióban, mindaddig, míg a kezébe nem került az áhított nyalánkság és persze a nálunk már örök tartozékként kezelt Roletti. Íme a Bodza-fagyika-szett:
 |
| Forrás: www.burgerking.hu |
A fagyizás amúgy az idei nyár alatt teljesedett ki Husinál: a kezdetekben még bőven kielégítette az üres tölcsér elnyammogása. Azonban az idő előrehaladtával kiegészült a kis pálcikával, ami azóta szerves részét képezi egy Bodzával történő fagyizásnak. Aztán egyre melegebb lett, Bodzi néha áhitozva figyelte, hogyan nyalogatom a fagyit, így szép pici adagokban került a tölcsérjének a szélére az édességből. És eljött a fordulópont! Amikor már nem tudsz mit tenni, már csak a gombóc fagyi a nyerő! Persze gonosz anya módjára igyekszem az adag nagyságát korlátozni: vagy kikönyörgök/szépen nézek az eladótól egy fél gombócot - amit persze nem értek, hogy egyes helyeken visszautasítják a fél gombóc kiadását még akkor is, ha közlöm, hogy kifizetem a teljes adag árát, meddig tart neki kevésbé belemártani a kanalat a fagyiba???? Biztos én vagyok a hülye, de mindegy. Nos a másik korlátozó módszer, hogy néha-néha egy nyalintást kérek a fagyijából, amivel aztán a felére - na jó, ez picit költői túlzás - fogy az adag! :-) Azt hiszem itt most elveszítettem olvasóim felét....milyen anya az ilyen! :-)
Ezen kitérő után térjünk vissza az állatkerthez. Amellett, hogy a gyerek nem volt annyira oda az állatokért, mint amire számítottunk, rekkenő hőség is volt természetesen. Mi persze épp fél 11 és fél 3 között róttuk az állatkert útjait, már a bugyinkból is lehetett volna csavarni a vizet. Ez sem sokat dobott Bodza addig is igen nyűgös hangulatán. A végére maradt zebra-zsiráf-orrszarvú és egyéb Afrikában élő állatok megtekintése egy őrült rohanásnak tűnik így visszagondolva. Elhagyva Veszprémet Bodzi 2 percen belül elaludt, így nyugodtan értük el a Balaton partját. Mivel a megérkezés, a szállás elfoglalása jó időbe tellett, így a strandon pancsolásnak semmi értelmét nem láttuk, cserébe elmentünk egy 1 órás sétahajókázásra. Egy tipp: SOSE, DE SOSE menj el egy közel két éves gyerekkel 1 órás sétahajókázásra - hacsak nem imádsz föl-le rohangászni rengeteg ember között, miközben azon imádkozol, hogy a gyereked ne találja meg azokat a kisebb réseket, ahol egy parányi esélyt is látsz arra, hogy beleeshet a vízbe! És csak halkan jegyzem meg, megtalálja azokat a réseket! :-D Szóval számomra nem sétahajókázás, hanem rémálomhajókázás volt az a végtelennek tűnő 1 óra! Sose vártam még ennyire, hogy leteljen az egy óra.
Kiszállva persze Husi egyből be akarta támadni a vizet, nehéz volt meggyőzni, hogy ne a kikötői néhány méteres mélységű Balatonba próbáljon belemenni, hanem a strandi locsipocsiba! Némi hiszti-sírás-könnyek háromszög után eljutottunk a strandra Bodzi hatalmas nagy örömére!
 |
| A pancsolás öröme |
A következő két napot a strandon és a mellette lévő borfesztiválon töltöttük.(Megjegyezném, hogy az elmúlt 10-15 évben nem töltöttem el annyi időt a Balatonban, mint abban a néhány napban!) Husi részt vett élete első bábelőadásán, amit nagyon élvezett, táncolt, lefagyott, megint táncolt! :-D
 |
| A lefagyás pillanatai |
És persze nem maradhattak el a nagy kajálások sem:
Csak, hogy minden hónapra legyen valami élmény, augusztusban elmentünk egy baráti társasággal Békésszentandrásra. Persze nekem a legnagyobb parám az volt, hogy hogyan fogja a gyerek kibírni azt az "őrületes hosszú - két és fél órás" utat! Jelentem, tök jól, még úgy is, hogy egy baleset miatt negyed órát vesztegeltünk, természetesen a célállomás melletti faluban, hol máshol! Ott azért már némileg érezhető volt Husinál egy kis idegbaj, de szerencsére a jó útitársaknak és a játékoknak köszönhetően kordában lehetett tartani Bodzi idegállapotát! :)
A hétvégén megint szuper időt sikerült kifogni, a gyerekek jól eljátszottak egymással - vagy egymás nélkül -, anya jókat beszélgetett, apa pedig behozta az elmúlt 7 év horgászlemaradását - mióta ismerem, non-stop horgászni akart, csak valahogy nem jutott el addig. Elmentünk a szarvasi mini Magyarország "kiállításra", ami nem csak Husinak, de nekünk is hatalmas nagy élmény volt.
Hazafelé pedig ellátogattunk a szolnoki repülőgép múzeumba. 4 nő és 1 férfi felállásból úgy érzékeltük, hogy a legnagyobb élményt társaságunk egyetlen hímnemű tagjának okozott ez a kiállítás, de persze mi csajok is elnézegettük a repcsiket, helikoptereket, csak hááááát....nekünk mindegyik egyformának tűnt....vagy mégsem?! :-D
