2013. május 13., hétfő

3-6...

Mivel lassan Bodza már a 7 hónapot is eléri, ezért gyorsban történjen meg az elmaradt 3-6 hónapos időszak.
Meg kell mondjam, igencsak termékenyre sikeredett ez a néhány hónap. Kezdjük ott, hogy tévé nézési szokásunk az elmúlt fél évben 180 fokos fordulatot vett, mondhatni szinte nem nézünk semmit. Ámde néha-néha reggelente benyomjuk a készüléket, hogy azért valami infó ragadjon ránk a hétköznapokból. Ezen esetek többségében Bodzával jobbra-balra mászkálunk, teszünk-veszünk a lakásban, a tévé pedig továbbra is megy. Általában 10 óra környékén feltűnik, hogy már nem is az a műsor megy, ami minket alapvetően érdekel. DE! Azt kell mondjam, ennyire még életemben nem lettem felvilágosítva, hogy hogyan kell használni a "gurmi kúkert", Annamari a "gurmi kúker" háziasszonya olyan 6 fogásos kaját rittyent a családnak fél óra alatt egy edényben, hogy öröm nézni! :) És akkor még nem beszéltem az "er bráááá"-ról, amiből megtudtam, hogy ha olyan hülye vagy, hogy hat mérettel kisebb melltartót vásárolsz, a melled jobbra-balra kilóg belőle és  bevág a pántja, akkor nincs más megoldás csak az "er bráááá"! :) Hja és ha a lakásodat ellepte a porcica, kiöntötted a kávét a konyhában, akkor annak összetakarítására csak 1 (!) megoldás létezik...
Ha egy kicsivel többet fizetsz, mint a kiírt ár, megkaphatod ezt a csillogó mosolyú szépfiút is. Elképzelem, ahogy a lakásunkban egy szál köténykében a "sztiki bá-di"-jával hengerelgeti össze a porcicákat! :) Szóval egy szó, mint száz, ki vagyunk kupálva Teleszopós csodaeszközök használatából!

Igyekszünk Bodzával minél csajosabb programokat beszervezni. Az idei év az esküvők évek, mivel két barátnő is beadja a derekát. Ennek eredményeképpen mi más csajosabb lehetne annál, minthogy menyasszonyi ruhapróbán vettünk részt. Bodza ekkor még inkább csak a szemhéján keresztül figyelte az eseményeket, bár néha egy-egy nyikkanással jelezte, ha valami nem volt kóser. Csak hogy a lányzó ízlését tovább formáljam (illetve már most tanítom neki, milyen kis hp (hisztis p...a) ne legyen felnőtt korára), vasárnaponként bele-belenézünk a TLC-n futó esküvős műsorba. Meg kell hagyni, anya jobban élvezi, de hát ennyi szórakozás nekem is jár! :)

A játékosság igencsak előtérbe került. Először a hűtőmágneseink sínylették meg, így most már rendelkezünk fejetlen tehénnel, félbetörött Portugáliával és romjaiban heverő görög tállal is! Aztán következtünk mi, vagyis szülők. Most már egyre ritkábban kell fodrászhoz járnunk, mert Bodza gondoskodik a hajritkításról (apjának az évek előrehaladtával amúgy is egyre kevesebb a hajszála, na most ezt a folyamatot sikerült felgyorsítani)!

Bodza nem az az egy helyben elfekvő típus, ő szeret mindenről tudni, neki mindent látnia kell. Valószínűleg ezért is történtek meg viszonylag gyorsan az első hasról átforgások, aztán jöhetett fordítva is. Közben hasizomra is erősen gyúr, mivel egyfolytában fel akar ülni és a fejét emelgeti. 
Kicsit félek, mi lesz velünk, ha elkezd járni...eddig "csak" a térdünk ment tropára, ezután a derekunk is...3 éves korára hadi rokkantak leszünk! :)
Hajlékonyságát dicséri (vagy inkább néhány alkalmas baba-mama jóga eredménye? :D)...
Természetesen először anya megmutatta, hogy is kell ezt csinálni, aztán csak utána ismételte Bodza a tudományát! :D

A testi fejlődése mellett színésznői tehetségét is kamatoztatja...azt kell mondjam, már szinte tökélyre fejlesztette. Amellett, hogy alapvetően egy igencsak önfejű lányzóról van szó, még a szokásos "elsőgyerekeselkényeztetés" szindrómában is szenved szegényem. Így aztán egy nyekkenés után már 3-an ugranak/ugrottak teljesíteni a kívánságát! Na ennek az lett az eredménye, hogy most már játszva átvág minket, egy kis szájbiggyesztés, némi könny összegyűjtés a szemben és ez a tekintet:
Lehet ennek ellenállni???? Hát nem igazán, így aztán a közel 7 kilójával hölgyike még mindig előszeretettel van kézben. Egyetlen előnye, hogy bicepszre már nem kell gyúrnunk! :)

A nap egyik legjobb pillanata a fürdés. Nálunk egyelőre még a nappaliban történik ez az esemény. Manó imádja a vizet és ha apa túlzóan sok vízzel tölti meg a kádat, Bodza gondoskodik róla hogy megfelezze ezt a mennyiséget néhány lábrugival. A szőnyegünk ezen része igen alaposan van tisztítva nap, mint nap.
Beújításképpen kaptunk levendulás habfürdőt - ami állítólag nyugtató hatású, jelentem, mi nem vettük észre -, aminek adagolását apa "kicsit" túlméretezte, így Bodza szó szerint kis HABleány volt. Néha belefújtunk a fürdőkádba, hogy lássuk, manó még ott van-e...:D

A 6. hónapot betöltve úgy döntöttünk, életmódot váltunk és nekiindulunk a hozzátáplálás göröngyös útjának. Egyelőre a gyümölcsvegyítésnél tartunk (illetve a néhány nappal ezelőtt debütált a krumpli-sárgarépa, meglepő módon simán vettük az akadályt), az alma-őszibarack párosítás nagyon ott van a szeren, már szinte egymaga szeretné bekanalazni, aminek ez az eredménye:
Szóval nem volt unatkozás az elmúlt hónapokban és ezek után csak még izgalmasabb lesz!

2013. május 3., péntek

Felejtős nap...

Ha lehetne ilyet kérni, biztosan kihagynám ezt a mai napot az életemből. 
A nap egyetlen vidám pillanata Bodza reggeli fekvő pozíciója volt:
Na innentől kezdve kész katasztrófa volt minden. Hogy is foglalhatnám jobban össze, minthogy egy nyafogósnyügősködőssemminemjófejfájós napot hagytunk magunk mögött. Manó ébredését követő egy órán belül kezdődött a nyaffogás, aminél talán még az is jobb, hogy ha sír. Már tökélyre fejlesztette ezen tudományát, úgy tudja csűrni-csavarni, hogy azt "öröm" hallgatni. Ha így raktam az volt a baj, ha úgy raktam az volt a baj, így végül nem maradt más, mint a sétáltatás...Ettől a csodálatos időtől én is tiszta kóma voltam, de hősiesen elintéztünk minden anyák napjával kapcsolatos teendőnket.

Hazaérvén úgy tűnt a sétálós alvás jót tett mindkettőnknek, így azzal a merész gondolattal álltam elő, hogy az egyik nagymama ajándékát, ami egy gyurmás kéz vagy láb vagy mindkettő lenyomatos kép, megcsináljuk Bodzával. A doboz alapján az elkészítés max. 2 perc, így nagyvagányan nekiálltam. Vad gyúrás, kinyújtás után jöhetett a kéz belehelyezése - mivel első szándék az volt, hogy a két kis mancs kerül megörökítésre. Az egyik kéz még csak hagyján volt, bár hozzátenném, ahányszor közelítettem a gyurma felé, Bodza ökölbe szorította a kezét. Aztán jött volna a másik, amikor is sztrájkba kezdett és az istenért nem nyitotta szét a kezét. Legalább 3x megpróbáltam, újragyúrás, nyújtás, közben már az éhenhalás szélén álltam, megfájdult a fejem, manónak is tele volt már a bugyra, mire úgy döntöttem, inkább a talpakkal próbálkozom. Hát az se volt egyszerű, mert vagy kevésbé nyomtuk bele, vagy nagyon....Szerintem ma a Baby Art gyártói többször is csuklottak, mert igencsak emlegettem őket. :) Mondtam is apukának, hogy lőjjön le, ha máskor is ilyen ötletem támadna, annak mindig csak rossz vége lesz. :) Nagyjából egy 20 perces tortúra után úgy döntöttem, hogy amilyen lett, olyan lett, mama reméljük értékelni fogja törekvésünket!

Gyors evés után irány volt a játsziszőnyeg, mert manó türelme ekkor már igencsak véges volt. A délelőtt ismétlődött, én próbálkoztam lefoglalni, ő nyüsszögött, nekem az agyam (helye) szét akart robbanni a fájdalomtól - amit a nyafogás csak tovább rontott. Többszöri próbálkozás után végre valahára Bodza elaludt, így én is bedobta egy gyors szunyát kiheverve az addigi eseményeket.

Az ébredés utáni eseményeket nem részletezem, olvasd el ismét a bejegyzés elejét, mivel szinte ugyanott folytatódott, ahol abbahagytuk. Rettentő módon örülök, hogy ez a nap lezárult, rühellem az ilyen időjárást, a frontokat, mert annak biztosan csak kínszenvedés lesz a vége....