Az elmúlt két évben Bodza picinyke szája igen nagy lett, amiből részben a jó kis beszólások, részben a hiszti hangjai hallatszódnak. A második tevékenységét mondhatni tökélyre fejlesztette, színésznői kvalitásait eddig sem vontuk kétségbe, de most már végképp javasoljuk a Színművészetire történő jelentkezést, kifejezetten dráma tagozatra. A színpadiasság, ahogy egy nem várt anyai-apai nemre egy pillanat alatt a földre tud rogyni, lebiggyeszteni a száját és hatalmas kroki könnyeket termelve tud ordítani, igazán "felemelő" látvány és élmény. Kaptunk már biztató szavakat előrehaladottabb korú gyermekek szüleitől, hogy ne aggódjunk már csak egy év és hipp-hopp kinövi. Már csak egy év???? Hogy Bödőcs Tibort idézzem: Repül az idő, mint az ólomszárnyú betonbagoly! :-DDD
Hozzáteszem, hogy olyan hirtelen történő hangulatváltozásra senki sem képes, mint Bodza, mert abban a pillanatban, hogy valami úgy történik, ahogy Ő szeretné, mintha mi se történt volna és bár a kroki könnyek még az arcán, a szeme duzzadt és vörös - szóval minő csodás látvány a gyermek :-D -, de már az ezer dolláros vigyor ott ficeg!
Nem maradt más nekünk apával, mint a kitartás (és nekem a diliházba egy beutaló :-D)!
 |
| Forrás: thinkstockphotos.com |
Továbbá reménykedem, hogy bár nagyon sok szuper dolgot taníthat a nagyobb tesó öcsikének, de ezen tevékenységet kihagyhatná a kis tökös.
És akkor jöjjön néhány roppant "aktuális" történet:
Tavaly nyáron :) elég sokat lógattuk a lábunkat a Balatonon. Persze, ha Bodzán múlott volna, akkor egész nap a vízben lettünk volna, de azért mindennek van határa, na. Hogy egy kicsit eltereljük a figyelmét a tó meglétéről, elcsaltuk fagyizni és sétálni a parton, ahol kis csónakok és vitorlások is ki voltak kötve. Bodza mikor meglátott egyet, felkiáltott:
"Anya, nézd, kórházhajó!"
Én meg csak hülyén álltam és lestem, mire gondolhat, mikor is megláttam a vizimentők motoros csónakját! :)
Szintén ezen vízparti séta során beszélgettünk arról, hogy melyik országban milyen nemzetek élnek. Bodza szerint:
"Ausztráliában az auszok, a Fülöp-szigeteken a fülöpök, Jamaicában pedig a majkák élnek."
Tök logikus, nem?! :D Valaki szóljon Majkának, hogy rossz földrészen tartózkodik.
Bodzának volt egy időszaka, amikor nagyon kondiban szerette volna tartani magát, ezért előszeretettel ugrált a kanapén - erről itt írtam. Erőnlétének fenntartása érdekében úgy gondolta, hogy szükséges magát masszírozgatni. A láb, illetve kéz és váll masszírozása még oké, na de a hónaljat minek? Megkérdeztem Bodzát, hogy ezt most tulajdonképpen miért is csinálja, mire közölte:
"Anya, a hónaljmasszírozás azért jó, mert ezzel a vállamat erősítem!"
Ezt majd a kondiban gyúróknak is el kellene újságolni, lehet, nem kínlódnának annyit a súlyok emelgetésével.
Bodza, mint az X, Y vagy ZS generáció gyermeke, az elektronikai kütyük kezelését már az anyatejjel együtt magába szívta. A nevét is először a számítógépen tanulta meg begépelni. Egyik ilyen alkalommal nem úgy sikerült a dolog, ahogy szerette volna és csak annyit mondott:
"Apa, arrébb kotrod azt a bigyót?"
Ha valaki nem értené, a kurzort kellett a Backspace gomb segítségével elmozdítani/törölni kellett a szöveget! Világos, nem?! :D
Egy eljegyzési ebédre voltunk hivatalosak, mindenki szépen kirittyentette magát, kint elég hűvös volt, fújt a szél, ezért harisnya, zárt topánka dukált hölgyikének. Az étteremben persze ezer fok, amit tovább fokozott Bodza igen lendületes rohangászása is. Telt-múlt az idő, mikor egyszer csak piros pozsgás pofival elém állt a csajszi:
"Anya, befulladt a lábam és büdi is. Levehetem a cipőt?"
Nem is tudtam, hogy a lábának orra és szája van, hogy be tud fulladni.😂
A Jégvarázs erőteljes bűvöletében éltünk az elmúlt 1-2 évben. Idén ez már némileg enyhült, de azért vannak még Bodzának megnyilvánulásai, ami ezen rajzfilmért való rajongására emlékeztet. Épp egy ilyen eset történt, mikor egy nagyobb játszótéren voltunk, ahol kanyargós csőcsúszda is található. Alapvető elvem, hogy a csúszdát csak rendeltetésszerűen próbáljuk már meg használni, azonban Bodza időnként bepróbálkozik, csak hogy határait feszegethesse. Egy ilyen alkalommal az alábbi párbeszéd zajlott:
"Nem örülök, hogy a csúszdán felfelé mászol!"
"Mert? Csoda vár rám!"
(Az. Persze. Csoda. Csoda lesz, ha nem jön föntről épp valaki és bucskázik át rajta...:D)
A fogmosási ceremónia nem épp a kedvence, ennek majd szentelek is a későbbiekben egy bejegyzést. Ha már egyszer túl jut a mosás részen, kapkod, sietni akar kifele a fürdőből és persze a fogkefét is csak immel-ámmal mossa ki, majd kiszippantja belőle a vizet és már megy is kifele. Na persze, ha elcsípem egy ilyen szitukor, nem hagyom szó nélkül:
"Nem kinyalni kell a fogkefét kiscsibém, hanem rendesen kimosni."
"De én kinyalni szeretem."
Most még nevetek, de 10 év múlva???? 18-as karikát kérnék! :D
