Mint az eddig, együtt megélt összes nagyobb ünnepre már időben nekiálltunk készülődni. Nem volt ez az idei nyuszival se másképp. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a kis tojásfánkra pakolgatjuk fel a műanyag tojáskákat Bodzival, felakasztjuk a húsvéti ajtódíszt, átjár minket a nyuszi szelleme...Na persze ebből nagyjából a nyuszi szellemet lehetne kipipálni, mert valami mindig közbejött (vagy bevallhatom őszintén, totálisan kiment a fejemből, anyai ártalom).
Bodzust hetekkel előtte fűtöttem, hogy nem sokára jön a nyuszkó, úgyhogy itt az ideje átgondolni, tulajdonképpen mi az, amit a szőrös négylábútól szeretne kérni. Először egy kisebb lista került feljegyzésre, amelyet 3 bővített kiadás követett! :) Természetesen nem mehettünk el úgy egy játék- vagy százforintos bolt mellett, hogy ne sorolta volna fel a kirakatban található ÖSSZES játékot, és közölte, hogy ezeket is hozza akkor a nyuszi. Mondtam Bodzinak, hogy a nyuszi popójára lassan valami krémet is vehetünk, mert szegény még csak hozzánk jön húsvét vasárnapján, de már problémái lesznek, és hol van még a többi gyerek ajándéka?! :D
 |
| Forrás: parkocka.hu |
A közös tojásfestés egyelőre nálunk tabu, ez valószínűleg az otthonról hozott örökség, mivel amíg nyúl létezik, addig a tojást is ő tojja. Így ez a "móka" szombat estére maradt anyós hathatós segítségével! ;-)
Eljött a várva várt vasárnap délelőtt, mama-papa beizzítva a tojásszórásra, addig mi lefoglaltuk Bodzit, és mikor megkaptuk a nyúljelet, elindultunk tojásvadászatra. A kezdeti döcögős keresés után Husi egész jól belendült, a kis kosár a végére kicsi lett, így egy hátizsák és mamai segítségre volt szükség. A játékok betaláltak, a kiscsaj egyfolytában csak annyit mondott, hogy "Anya, tetszik ez a játék!". Nyuszianyó megérdemelt egy hátbaveregetést! :)
 |
| Indulásra kész |
 |
| "Anya, tetszik ez a játék!" |
 |
| Az elmaradhatatlan keksz |
 |
| És már kész is a fagyis kocsi |
(Csak egy kis zárójeles szösszenet: a család nagy része Rám bízta az ajándékbeszerzést, így a lakás több pontja is dugihely lett. Mamáékhoz való indulás a szokásos kapkodással kezdődött, illetve az ajándékok kicsempészése az autóba újabb logisztikai feladat volt. A lényeg, hogy amit a mamáék nyuszija hozott volna, az itthon maradt, még szerencse, hogy a mi ajándékunk ott volt, így helycserés támadást hajtottunk végre és itthon kapta meg Bodzi a mamáék ajándékát a mi nyuszinktól. Hja és csak, hogy fokozzam "ügyességemet", egy szál pelenka nélkül indultunk útnak. Még szerencse, hogy ez Dunaújvárosban jutott eszembe...különben egy gyorstalpalós hogyanlegyenagyerekszobatiszta tanfolyamon vett volna részt a lány. :D)
A hétfői napot már otthoni környezetben kezdtük és persze haza is megérkezett a nyuszi. A lány, csak hogy stílusos legyen, nem gyalog indult el a lakásban megkeresni a nyuszitojást, hanem felpattant a narancssárga mocijára és fel-alá gurult a lakásban, mire az - alapvetően igen látványos helyen elhelyezkedő - bejárati ajtó előtt nagy nehezen meglátta a meglepetést. Apa élete első rózsaszín hintóját szerelhette össze, Bodzus pedig a csajos vonalra lépett a szintén rózsaszín pónival és a hozzá kapcsolódó fésűvel és csattal.
 |
| Meg van!!!! |
 |
| Az a bizonyos hintó |
 |
| Mi máshoz is lehetne csatlakoztatni a hintó, mint egy kukás autóhoz :) |
A további program a másik mama-papa és dédik meglátogatása és természetesen a tojás-csoki-játék kombináció összegyűjtése volt. Sajnos a délelőtt egy családi tragédiával indult, így a napi hangulatra rányomta a bélyegét. Bodzus se volt a helyzet magaslatán, konkrétan a papához érve nem akart bemenni a bejárati kapun se, anyai hátulról támogatással (tolással) sikerült csak a lányzót betuszkolni, miközben az ajándékok ott virítottak a tulipánok között. Nem jó kezdés és a folytatás sem volt jobb. A kakasos dédinél - ahogy Bodzi hívja - tovább nyűglődött, néha volt egy-két jobb pillanata, de engem levert a víz, hogy kicsit hangulatba hozzam a lányzót és tudtam, hogy még a palacsintás dédi és a másik mama vissza van. Csak, hogy aggódásunkat fokozza a kis hölgy, el kezdte a bal lábát húzni, nem volt hajlandó menés közben behajlítani, a frászt hozta ránk. Mindenki minden orvosi tudását bevetve próbálta megfejteni, mitől lehet ez, nyomkodtuk, hajlítottuk, kérdezgettünk Bodzust, hogy fáj-e, de azt mondta nem. Na de akkor miért nem hajlítja??? Ááááááááá! Már láttam magam előtt, ahogy este a sürgősségin dekkolunk...csodás húsvét. :(
Palacsintás dédinél már ott tartottunk, hogy én szedtem össze az elszórt nyalánkságokat, Bodzi nem akart lábra állni. Teljes aggódás....
Aztán jött a gyurmakészlet, ami picit hangulatilag helyretette, aztán jól megtömte a pocakját finom ebéddel. Reménykedtünk, az alvás után talán jobb lesz...na persze, a helyzet változatlan volt, ismét hangulati hullámvölgybe került. Aztán a fogócskázás meghozta a hatást: elkezdett ismét normálisan menni! Halleluja!!!
A felállított családi diagnózisunkban szerepelt az izomláz, amit egy szombati nagy duna-parti sétára vezettünk vissza, amit Bodzi végigsétált. Azóta folyamatos kontroll alatt van a lányzó, ma reggel a bölcsis néniket izzítottam rá a témára. Reménykedünk, hogy tényleg csak ez volt a baj, végül is egy ilyen pici lányzó még nem tud ezzel az érzéssel mit kezdeni...
Szóval felemásra sikeredett az idei húsvét, egy igazi érzelmi hullámvasút volt, bízom benne, hogy jövőre még jobb lesz.
A nyuszinak küldött lista végén egy KEVÉSKE csoki szerepelt. Íme :D:
 |
| És a hűtőszekrényben lévőket még le se fotóztam... |
