Olimpiára készülünk

Mint az ismeretes, a baba súlygyarapodásával egyenes arányban anya bicepsze is egyre nagyobb lesz. Lassan ott tartunk, hogy senki nem mer beszólni, hátha lekeverek egy nyaklevest, aztán megnézheti magát!

Ám ezzel nem ért véget "sportolói" pályafutásom. A 2016-os riói nyári olimpiára erősen gyúrunk Bodzával. És hogy hogyan? 

Minden a forgással kezdődött...egy ideig még működött a pelenkázón való pelus csere, kisebb-nagyobb babalefogási technika segítségével. Egy idő után azonban rá kellett döbbennem, hogy ez a hely kicsikét szűk lett Bodza és persze az én számomra is. Így aztán ezen műveletet a játszószivacson  folytattuk. Mit is mondhatnék? Katasztrofálissá váltak a pelenkázások, az addig gyorsasági rekordom már a múlt árnyékába veszett, nemsokára egy lassúsági negatív rekordot sikerül felállítanunk. Az eddigi legrosszabb teljesítményünk egy reggeli átöltözéssel egybekötött pelenkacsere volt kemény fél óra alatt. Nem kicsit leizzadtam a végére, Bodza vidáman vigyorgott, engem meg az agybaj kerülgetett. És csak, hogy ne hogy jó legyen nekem, mióta ül, sőt felhúzva magát áll a hölgyike, azóta még rosszabb. Nagyjából addig bírja fekve, míg a pelenkát leeszkábálom róla, onnantól egy villámlendülettel már hasra is fordult - mit érdekelve őt, hogy akár a tegnapi ebéd épp a popsiján virít. Anya egy birkózót megszégyenítő mozdulattal visszarántja a gyereket a talajra, próbálva az ebédet levakarni róla, magáról - és a szivacsról -, de ahogy ez megtörténik, Bodza gondol egyet és felül. Na ez az a helyzet, amikor se előre, se hátra...ő ül, én nézem és közben 3 miatyánkot elmondok, hogy csak most ne kezdjen el pisilni (az esetek 80%-ban megússzuk :D)! Ekkor úgy döntök, hogy marad az öltöztetés, így egy hirtelen mozdulattal rávarázsolom a bodyt, majd ismét földre teperve nagyjából 15 másodperc alatt rárakom a pelenkát (istenem, 8 hónappal ezelőtt még akár 5-10 percig is eltartott egy csere, most meg....no, hát gyakorlat teszi a mestert). 

Úgyhogy remélem, hogy a következő olimpián is még lesz birkózás...kár lenne ekkora tehetséget elpazarolni :D

Csak nehogy egyszer így járjak :D:

forrás: babaszoba.hu

"Könnyű álmot hozzon az éj"

Az elmúlt néhány hét az alvásról – pontosabban a NEM alvásról szólt és sajnos a mai napig tart. Ezen kevésbé örömteli pillanatokkal éjszaka lep meg minket Bodza. Az még csak hagyján lenne, ha ez egy-két alkalom lenne… de nem, 1,5-2 óránként jelzésértékű nyöszörgésbe kezd és innentől nincs megállás. Kezdeti „lelkesedésemben” még számoltam, hányszor és mikor kellett felkelnem. Ma már nem. Ma már csak automatikusan a nyöszörgésre ugrás, cumi szájba be, várakozás – hátha hatásos és visszaalszik -, sikertelen próbálkozás esetén villany fel, simogatás, könyörgés a gyereknek, hogy aludjon, miközben Bodza bepörögve vigyorog és ekkor már tudom, nincs más hátra…szoptatásra fel! Így telik el fél óra…alvó gyerek vissza ágyba, anya vissza ágyba és jöhet az alvás – kb. 1,5 óráig. Hát nem mondom, hogy nem fárasztó, sőt. Reggelente már nem megy az ágyból kiugrás, sőt imába foglalom Bodza nevét, ha 8-ig elalszik. És az okok? Ohhhh, eleinte még kerestem: biztos az időjárás, a frontok, a szél, az eső….vagy talán a telihold? Aztán mostanában már csak annyi a válasz: jön a foga – legalább is valahol biztosan, mert egyelőre még apró jelét se mutogatja, leszámítva az örökös nyáladzást, aminek következtében kis csigaként lekövethető a lakásban, merre is járt a gyerek! J Azért nem hagyott nyugodni a dolog és modern anyukához híven természetesen az internetet bújtam. Sajnos nem jó hírek fogadtak: állítólag 7-10 hónapos kor között a leggyötrelmesebb az alvás. Jelentem, tapasztalom! Csak lenne már vége….

Ha már internet. Biztosan gyakorlott anyukák ismerik a kismamablog.hu-t, mely a mai anyukák mentsvára, szinte bármilyen ügyes-bajos dologra talál választ gyerekével kapcsolatban, mégpedig igencsak mélyrehatóan. Ha gyereked széklete a szivárvány minden árnyalatában pompázik, biztosan itt fel van állítva a diagnózis és hogy mi a megoldás! J Na ennek az oldalnak van facebookos hivatkozása, ahol nap, mint nap újabb és újabb témák kerülnek előtérbe, amihez hozzá lehet szólni. Eleinte még lelkesen olvasgattam az anyukák kommentjeit, de aztán rájöttem…Magyarországon annyi TÖKÉLETES anyuka él, hogy már lassan a hányinger fogott el. Az egyik „kedvenc” témám, a gyerekkel való együtt alvás. Ez alatt nem első körben az „anyuka elvonul külön ágyra a gyerekkel” való együtt alvást értem – bár nekem ezzel kapcsolatban is vannak fenntartásaim (micsoda szívtelen dög vagyok :D) -, hanem amikor a két szülő közé bedugva alszik a kismanó. Na itt nálam valami elszakadt, miközben a 122. olyan kommentet olvastam: „Az a legcsodálatosabb dolog, amikor hallom a kis szuszogását egész éjszaka, nincs ennél jobb a világon”….és hasonlók. Biztos most sokan nem fognak szeretni ezért, de egyszerűen nem is értem, hogy lehet úgy aludni, hogy ott a gyerek a két felnőtt között? Én egyfolytában azon paráznék, hogy ráfordulok a gyerekre. Arról nem is beszélve, hogy az a minimális különlét, amit eltölthetsz gyerek nélkül is megszűnik létezni! Na mikor a sok-sok szuperanyuka hozzászólás után egy férfi merészelte feltenni a nagy kérdést, hogy miért csodálkozunk a sok válás miatt, miközben intim együttlétre nincs is lehetősége a párnak….azokat a lehurrogásokat! Ekkor mondtam, hogy elég volt! Azóta csak mértékkel követem figyelemmel ezt az oldalt is!

És csak hogy témánál maradjak, Bodza a firgi-forgás mellett elkezdte magát felhúzni a kiságy rácsába kapaszkodva. Imád az ágyban kúszni-mászni, ám ez meg is nehezíti a délelőtti altatásokat. Igencsak érdekes pozíciókban sikerült elaludni a hölgyikének. Íme néhány lesifotó:

A nélkülözhetetlen ruhacsipesszel

A kakukktojás: