Nem lehet azt mondani, hogy őrült módon unatkozunk az elmúlt néhány hétben. Azt leszámítva, hogy a hőségtől alig alszunk, amitől nálam az ingerültségi faktor az egeket verdesi, nagyon vidám napokat élünk meg. Bodza az utóbbi időben napról-napra újabb és újabb dolgokat kezdett el megtanulni. Ezek közé sorolandó a felállás, majd a mászás (ezek logikátlan sorrendiségét én se értem, de hölgyike így csinálta), és mostanában a járással kacérkodik. Ennek az lett az eredménye, hogy erősen fontolgatom egy őrző-védő cég álláshirdetésére önéletrajzom beadását. Hogy miért is? Mert manó mellett megtanultam 2 másodpercen belül bárhol ott teremni, eső tárgyat (jelen esetben hölgyikét) röptében elkapni. És ami még az erősségem, hogy a szép szóval jobb útra térítem az elveszett lelket, vagy ha ez nem segít, nagyon csúnyán tudok nézni. Persze Bodza ezekben az esetekben inkább fellelkesedik, huncut mosollyal rám néz, és már csak azért is rángatja a vezetéket vagy épp "rohan" a ventillátorra felkapaszkodni....szóval van helyzet rendesen.
És ha már a veszélyes helyzeteknél tartunk. Anno, mikor már kezdett érződni, hogy Bodza záros határidőn belül fel fog állni, vettem a kis okos könyvemet és elolvastam, hogy mi a teendő egy bababiztos ház/lakás megvalósításához. Nem hazudok, de vagy 8 oldalon keresztül csak azt olvastam, hogy ilyen élvédő, meg olyan záróbigyó, meg ez meg az....a 8. oldal végére zsongott a fejem. Az egészből nagyjából annyi maradt meg, hogy sarokvédőt be kell szerezni, vegyszerek, üvegek, gyógyszerek és egyéb nyalánkságok a magasba...Be is vásároltunk sarokvédőből, de kérdem én, minek????? Az útmutató szerint őrült szakszerűen feltettük az asztal sarkára, majd nagyjából 2 nap múlva, már mindegyik a földön landolt. (Hozzátenném, hogy Bodza ujjai is rásegítettek erre, de akkor miért nem lehet ezt másképp megoldani, ha egyszer gyerek miatt "szerelem" fel?!) Szóval ez nem jött be.
Aztán beszéltük, hogy az egyik kis szekrényt (régen TV állványként funkcionált) majd valamelyik nagyszülő megnyeri, mert jelenleg virágtartóként üzemel és azok testi épségét - na és persze Bodzáét - valahogy jó lenne megőrizni. Az idő előrehaladtával - és lustaságunknak köszönhetően - a szekrény azóta is a helyén van, a virágok még egyben - néhány levél sínylette csak meg Bodza kíváncsiságát! Szóval ez sem lett elpaterolva. És ezt folytathatnám, de a lényeg, hogy inkább azt az elvet vallva, hogy meg kell mindent tapasztalnia a gyereknek - legyen az egy ujjbeszorulás fiók nyitogatáskor (persze nem non-stop) -, naponta legalább 100-szor használva a "nem szabad" kifejezést, majd elmagyarázni, hogy miért is nem lehet. Nem kicsit fárasztó, de szerintem ebből tanul a legtöbbet. Aztán az is lehet, hogy nagy hülyeséget csinálok, de ezt még első gyereknél meg tudja az ember tenni (másodiknál már biztos nem lesz ennyi mindenre idő).
És amikor Bodza szelektív hallása szűrte anya "nem szabad"-ját :)
