Elvek?

Elindultunk a lejtőn lefele...viszlát elvek! 

Köztudottan nem vagyok egy királylányos "alkat", így Bodza érkezése előtt már lefixáltuk, hogy ameddig csak lehet, kerüljük ezen színvilágot - vagy legalábbis nem öltöztetjük tetőtől-talpig ilyenbe:

Ezen elvünk megvalósításában nagy segítséget jelentett Bodzus uncsitesójának ruhatáröröklése, mivel jelen esetben egy kisfiúról beszélünk. Csak úgy röpködtek a traktoros pulcsik, a dínós bodyk. A cipővásárlás esetében is nagy jelentőséggel bírt a szín, így "feláldozva" Husi nőiességét, egy sötétkék bundás cipő tulajdonosának tudhatja magát. Aztán jött a szandál vásárlás ideje ééééés....mindennek vége...15 hónap kemény küzdelem és ellenkezés után itt van ő:

Mentségemre szolgáljon, megpróbáltunk ennél halványabb árnyalatot, mely egy keskenyített fazon volt, de megállapítottuk, hogy Bodzus nem kecses balerina lábfejjel rendelkezik, így nem maradt más hátra, mint előre. Haladunk a királylány fele...:)

Ünnepek

Hogyan is foglalhatnám össze röviden Bodza igazi, „első” karácsonyát és szilveszterét? Azt hiszem, ez a kép MINDENT elárul:

Bodza vs csirkecomb

Amíg kaja van, addig gond nem lehet. Gondoltam rá, hogy egy mérlegelést kellett volna tartani csajszikánál karácsony előtt és után. Lehet, hogy ilyen lenne? J

Na, de azért kezdjük az elején. Kíváncsisággal töltött el, hogy milyen hatással lesz Bodzára a karácsonyfa, ám elővigyázatosságból  - na és persze helyhiány miatt – az íróasztal tetején landolt a fa, nehogy egy esetleges túllelkesedés eredményeképpen vízszintesen végezze. Na, hát Bodza összes reakciója annyi volt, mikor meglátta a fényárban úszó fát, hogy rámutatott, nyögött kettőt, majd továbbment…nem volt benne túláradó lelkesedés meg kell hagyni. Aztán jött az ajándékbontás.  Mindegyik játék gondosan be lett csomagolva, csak hogy a tépés öröme meglegyen.

Azt kell mondjam, hogy ennek az  ünnepnek idén (még) nem a kapott dolgok voltak a fő megatározói, hanem a társaság és az étel! Bárhova mentünk, Bodza 10 perc alatt feloldódott és már el is vegyült a tömegben. Na persze valami mindig volt a kezében: egy kis pogácsa, egy kis sajtos tallér, a lényeg, hogy étel legyen! Gyógyír mindenre úgy látom! :D

Nálunk ezen ünnepi időszak részben az utazásról is szól, mivel az egyik nagyszülői páros vidéken lakik, így aztán 25-én útra kelünk. Nem egy őrült nagy távolság, de arra már határozottan jó, hogy csukott szemmel is be tudjak mindannyiunknak pakolni nagyjából 30 perc alatt. Ami profizmusomat – kis szerény – mutatja, hogy az esetek többségében szinte minden nálunk van, ami a túléléshez szükséges. Azt hiszem Bear Grylls  kispályás hozzám képest…:D

A szilveszter kivételesen nem az „otthon heverek a tévé előtt és elalszom” jegyében telt, hanem egy vacsorás-zenés-táncos helyen ért minket az újév. Határozottan kijelenthetem, hogy Bodza volt a kis partiarc, aki a papával és mamával nyomta a boogiet! Ahogy megszólalt a zene, a kis popsiját már rázta is, illetve a tipikus Bodza-rogyasztós néptáncát is előszeretettel járta. :D (Csak így zárójelben jegyzem meg, hogy papa szerintem életében nem táncolt annyit, mint amennyit abban a másfél órában, míg a kiscsaj ki nem dőlt a sorból!) Este 9-kor aztán Bodzusnál fellőték a pizsicsillagot, így a táncparkett ördöge átadta a stafétabotot a többieknek.

De nem maradhat le az igazi karácsonyi hangulat...mókáztunk egy kicsit a boltban :D