Szent meggyőződésem volt, hogy jól csinálom/csináljuk! Minden még a kórházban kezdődött, amikor is Husi annyira, de annyira szopizni akart non-stop, hogy egy kis szusszanásnyi levegőt véve, bedugtam a szájába A CUMIT. Mindig csak akkor kapta meg, ha alvásidő volt és én nagy büszkén veregettem a vállamat, hogy milyen jó kis szülő vagyok, nem kapattam el a gyereket a cumis témában. Na igen....csak, hogy most már átestünk a ló túlsó oldalára. Már nem elég az alváshoz....ha épp olyanja van a gyereknek, akkor szinte egész nap tudná a szájában tartani. Na ilyenkor már az agyvérzés kerülget (és lassan azt hiszem lépni kell az ügy érdekében).
Az elmúlt fél évben egy lila és egy fehér - ez volt pótcumi, ha bármi történne - cumival "vészeltük" át a napokat. Meg is volt beszélve apukával, hogy innentől kezdve a cumik száma nemhogy nőni, inkább szép fokozatosan csökkenni fog. Persze Mi sem gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz.
Egy családi kinti sütögetés alkalmával, mikor Bodzi újfent kereste a cumiját, az egyik dédi közölte vele, hogy elvitte a cica. Na ebben a pillanatban meg is jelent egy fekete macsek, úgyhogy szegénynek nem volt menekvés, Bodza letámadta, leguggolt elé, széttárta a kezét és kérdően ránézve csak ennyit kérdezgetett:
Cumim? Cumim?
Egy idő után a beletörődés jelei látszódtak a pici lányzó arcán, túltette magát a dolgon, sőt este - a pótcumi elővétele nélkül - egy szó nélkül elaludt! Persze azért félálomban még emlegette a cicát! :) Teljesen ledöbbentem, hogy ilyen gyorsan tud alkalmazkodni Husi? Na ezen felbuzdulva, gondoltam a másnapi ebéd utáni sziesztát is így fogjuk megoldani. Persze, álmodik a nyomor! :) Bodza először csak sírt, aztán ordított a cumi után. Próbáltam már, hogy odafekszem a kiságya mellé, aztán magam mellé vettem az ágyra. Annyit sikerült elérni, hogy már nem ejtett krokodil könnyeket, viszont a szemei ilyenek voltak:
 |
| forrás: |
Egy órányi kínlódás után végül nem volt mit tenni, elővettem a másik cumit. És láss csodát, a gyerek két percen belül bedobta a szunyát!
Nagyjából két hete történt egy másik "tragédia". Nem tudom, hogy csinálják ezek a pici tökmagok, de az ebéd utáni összerakodás és alvás közötti 20 percben úgy eltűntette a cumiját, hogy azóta sem (!) találom - pedig a lakás egy alaposabb takarításon is átesett! Olyan lehetetlen helyeken is kerestem már, mint pl. cipőkben, a fürdőszobai játékai között, kanapé alatt, mögött, sőt még kukáztam is! :) Mikre rá nem visz a lélek....45 perc keresgélés után a fejem már így nézett ki:
Én a földön kúszva-mászva keresem azt a kis mütyürt, ami még fehér is ráadásul, csak hogy nehogy megkönnyítsem a saját dolgomat, a gyerek az ágyban, a kanapén nyekeregve a cumija után siránkozik. És ekkor jött a felmentő sereg...
 |
| forrás: shophunter.eu |
A témában kevésbé jártasaknak elmondom, hogy ez egy fogzást segítő cumi, amit még egyszer, az őskorban ajándékba kaptuk, bár bevallom, nem igazán használtuk, mert mikor Husinak jött a foga, még nem volt akkora a szája, hogy ez a gumi beleférjen neki normálisan, inkább csak a levegővételben akadályozta, így jobbnak láttam kiiktatni a mindennapjainkból! :) Na mikor megtaláltam, egy gyors örömtáncot lejtettem, mert már láttam lelki szemeim előtt, ahogy Bodzi magáévá téve, 1 percen belül alszik. És ez így is lett...halleluja! Köszi Keresztmami! ;-)
Az ébredés utáni első dolgunk az volt, hogy elrohantunk egy cumiért - egy JÓL, akár 10 km-ről is KISZÚRHATÓért! Íme :
Azóta sem sikerült leszoktatni ezen "jó" szokásáról. És egyelőre nem is látom az alagút végén a fényt. Mondjuk az biztos, hogy ha egyszer a cica vagy a kukás bácsik vagy a nyuszi vagy bárki elviszi a cumit, lesz legalább 3 álmatlan éjszakánk! Már nagyon "várom"!
Ezen témában érintett szülők tapasztalatait nagy szeretettel fogadom! :)
