Áll a bál

Farsang. Amíg nem volt gyerekem, egy semmit mondó időszak volt ez az életemben. Persze ez is megváltozott, mint igen, sok minden.

Ha egy szóval kellene jellemeznem ezen ünnepet, a KIHÍVÁS szó jutna az eszembe. Hogy miért is? Bodza igen nagy lelkesedéssel veti bele magát minden évben az ötletelésbe, sőőőőt. Szerintem az elkövetkezendő 10 évre előre meg van, hogy mi szeretne lenni. Természetesen az aktuális kedvencek az elsők, mint pl. a Miraculous katicabogara:

Ha valaki nem lenne otthon az 5 évesek mesevilágában :D

Mivel azonban ezek a kedvencek igen rövid életűek Bodza rohanó világában, így pár havonta felülírja a 10 éves tervet. Amíg nem közeledünk a farsanghoz, ez különösebben nem izgat, azonban volt már rá példa, hogy a nagy esemény előtt 1 hónappal kívánt módosítani a terven, ezt azonban megvétóztam. Hogy erre miért is volt szükség?

Mivel a farsangi készülődés másik főszereplő a varrónő nagymama. Bár hatalmas nagy öröm Bodza ötleteit megvalósítani, azért okozott már néhány álmatlan éjszakát többünk számára. Szóval újra csak a kihívás szó jut az eszembe.

Most pedig ugorjunk neki Bodza eddigi farsangjainak. Első korai zsengénk még a bölcsődei időszakra tehető. Ekkor még az állat vonalon mozogtunk, tulajdonképpen meggyőzhető is volt még ezekben az időkben a lányzó. Végül egy épp aktuális kedvenc plüss kutyus, Ribizli lett a kiszemelt.

Ribizli ott figyel a kezében

Ez után debütáltunk az ovis farsangon. Akkortájt már aktívan jártunk Bodzussal hoki meccsre, amit nagyon is élvezett, így nem volt kérdés, hogy ez fogja adni a farsangi témát. Azonban még mielőtt azt gondolnátok, hogy Bodzus egy vérprofi játékos mezébe bújt, az nagyot téved. Mivel a mi kis leányzónk - szerintem a 4-5 ezres csarnokban egyedül - a bíróknak drukkolt, hatalmas nagy rajongójuk volt. Így a mamának csak fekete-fehér anyagot kellett beszereznie és már mehetett is a varrás. Reggel az óvodai öltözőben egymást váltották a királylányok és tündérek, illetve ott volt a mi kis "zebránk" (Bodza így hívta a bírókat). Olyan büszkeség töltött el minket, hogy egy picit kilógott a sorból.

A következő évben már elindultunk a királylányság útján, de még ekkor sem az a habos-babos tündérvarázslat volt a cél Bodza számára. A kiszemelt királylány Merida volt, egy íjjazós, vagány, belevaló lányzó, aki természetesen nem kívánt a szülők kéréseinek eleget tenni.

Merida, a bátor

Az ekkori, már a lázadozás határát súroló Bodza körvonalazódott ki előttem, szóval személyiség szempontjából telitalálat volt. Maga a ruha nem volt bonyolult, viszont annál nehezebb volt az anyagot beszerezni. Nem mondhatjuk, hogy 2017 színe a fenyő zöld lett volna....két város összes anyagboltját bejártuk, de semmi. Így már csak mama otthon megmaradt anyagaiban bízhattunk és láss csodát, szerencsénk volt, így elkészülhetett a ruha. Amikor már azt hittük, sínen vagyunk, jött a következő kihívás, a haj. Több verzió is felütötte a fejét, végül keresztanyám  több évtizede tárolt fonalkészlete mentette meg a helyzetet. Igazi családi összefogás kellett ehhez a jelmezhez, de végül is meg lett:

Elérkeztünk az idei évhez. Új év, új óvoda, új barátnők, új külső hatások, formálódó személyiség. Természetesen nem tudtuk megúszni a habos királylány vonalat, mivel Bodza már tavaly októberben eldöntötte, hogy Hamcsipipcsi bőrébe bújik.

Hamupipőke

Tanulva az előző év esetéből, mama időben útnak indult anyagkeresésre. Milyen jól tette, mert ismét falba ütközött. Nem is értem, hogy lehet az, hogy a Jégvarázs őrületben, mikor minden második kislány Elza szeretne lenni, ezen színű anyag hiánycikk az anyagboltokban...

Elza

Figyelem! Rés a pajzson! Ha anyagboltot nyitna valaki, szerezzen be ezen színből nem keveset! Részesedésemet a profitból később tisztázzuk! :D

No, de akkor vissza Hamupipőkéhez. Mama több tíz éves szakmai tapasztalatának, kapcsolati körének köszönhetően ismét megoldotta az anyagproblémát, így már csak a méretlevétel és a megvalósítás volt hátra. Az eddigi farsangok közül ezen volt a legtöbb feladatom, mivel Hamupipőke sérót kellett rittyentenem Bodzusnak. Nem rendelkezem túl nagy fodrászmúlttal, Bodza sem segített túl sokat ezen a téren történő fejlődésemben, mivel állandóan csak lófarokba (esetenként kontyba) köthetem a haját. Se hajpánt, se hajráf, se semmi. Így most fel kellett szívnom magam a feladathoz, de így utólag visszanézve sikerült a projekt.

Ebben az oviban a farsangi mulatság első egy órájában a szülők is ott lehettek, sőt, még műsort is adtak elő a gyerekek. Látva egyben a kis csapatot, az 1 m2-re jutó királylányok, tündérek, menyasszonyok száma meghaladta a 10 fő...:D Emlékszem, 2017-ben a pókemberek szaporodtak a csoportban, minden Elzára jutott egy pókember! :D

Izgatottan várom, a következő év mit tartogat a számunkra...